Miért kell folyamatosan bántani?
Netán tettem volna valamit, vagy
vétkeztem? Esetleg olyat mondtam volna, ami nem tetszett? Rosszul áll rajtam
valami, vagy csak simán nem kedvelsz? Mégis miért? Mert egyesekkel ellentétben
nem volt barátokban bővelkedő, tökéletes életem? Hogy az eddigi utamat a
pokolbeli szenvedés kövezte ki, melyet magam mögött hagyni igazi felüdülés?
Miért kell folyamatosan emlékeztetni a múltra? Nem volt elég
egyszer átélnem?! Hányadszorra kell még legyőznöm a démonaimat, hogy végre
kijelenthessem: IGEN, ÉN VAGYOK A
NYERTES!?
Hányszor kell még bizonyítanom,
hogy közületek való vagyok én is? Hogy a homlokomon villogó láthatatlan
segélykérő jel, nem más, mint egy felhívás a beszélgetésre?! Hogy jobban
megérts, mit miért teszek, miért vagyok morcos, ha valaki állandóan cseszeget?!
Miért kell magyarázkodnom? Hosszú regéket mesélnem, miért lettem
olyan, amilyen? Miért kell számtalanszor bizonygatnom az emberi aljasságot,
hogy bárki, aki másabb, azt eltapossák?! Nem lehetne egyszer olyan, hogy az
emberek felfogják, hogy…
… ez egyszer talán bántani nem kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése