Harmadik

Reményt keltettél bennem, egyben romba döntöttél azzal, hogy rám mosolyogva néztél, s egy pillanatig úgy tettél, mintha léteznék a világodban. Pedig nem, én csak egy ideiglenes, perifériás szereplő voltam, vagyok és leszek is, ez ellen nincs mit tenni.

Boldog vagy, noha ezt csak látszatból tudom megállapítani, mégis hiszem, hogy soha nem fogsz észrevenni.

Miért is tennéd?

Soha, senki nem vett észre.

Miért most lenne másképp?

Hiszen boldog vagy. Egyedül is, társasan is. Igyekszem nem segítségért sikítani, akárhányszor a szemeimbe nézel, mert tudom, hogy nem érdekelne. Csak elmennél.

Pedig látsz, ami már rég több, mint amennyi elvárható lenne.

De meddig?

Nem tudom.

De kiélvezem minden másodpercét, még ha nem is eszem be magam a gondolataid közé.

Mert látsz.