Ugye tudod, hogy szeretnélek?
Érted bármit félretennék; az aggályaimat és a félelmeimet. Vakon bíznék benned,
és elhinném, hogy lehetne jövőm. Veled. Talán nem örökké, de éppen elég ideig
ahhoz, hogy szeressem minden porcikádat, s fájjon az elvesztésed.
Ugye tudod, hogy bármit megtennék
érted? Tűzbe tenném a kezem, átvágnék ezer viharon, csakhogy jobb legyen neked.
Nevetnék minden vicceden, s elfogadnálak a hibáiddal együtt. Mert te így vagy
számomra tökéletes.
Ugye tudod, hogy ezt soha nem
tudnám neked elmondani? Nem tudom, miért. Talán, mert szorongok, talán, mert
nem ittam eleget. Vagy a tudat, hogy nem kellek senkinek. Mégis reménykedem,
hogy talán te leszel az. Talán, talán, talán… az örök kétely.
Ugye tudod…?
Dehogy tudod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése