Miért olyan nehéz a
túllépés?
Egyszerűen csak egy mély levegőt kéne vennem, és
elhatároznom, hogy soha többé nem érdekelsz. Elfelejtenem téged; milyen vagy és
ebből fakadóan miért nem érhetek fel hozzád sohasem. El kéne fogadnom, hogy ez
az élet rendje, hogy cserbenhagyom magamat, s feladom, még mielőtt
elkezdődhetett volna.
A hamis remények lassan perzselnek fel belülről, égetik
minden egyes porcikámat, és próbálom kiűzni az ábrándjaim összes titkos
másodpercét az agyam zugából, még mielőtt megfertőzne. Még mielőtt valami
visszavonhatatlan történne.
Nyelnem kell egy nagyot; mennie
kell.
Nem szabad a
szenvedésednek örülnöm.
Elűzöm a hiú ábrándokat, elűzöm a bennem főnixként feltámadó
érzelemcsírát, s eltaszítom magamtól mindazt, ami valaha is megkeserítené az
életemet.
Az emlékedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése