Első

A lány a tükör előtt áll, s tétovázva méregeti önmaga képét.

Elbizonytalanodik, amint elfordul egy kilencven fokkal, majd a tekintete kritikussá válik. Ahogy azt már megszokta, most sem volt elégedett a látvánnyal.

Jobban kell kinéznie. Szebbnek. Vékonyabbnak. Kevésbé zavarba ejtőnek érezni a combjait, a striákat; magabiztosabbnak kell lennie.

Leereszti a haját, leveszi a szemüvegét, behúzza a hasát. A hátát, amennyire csak tudja, kihúzza; nem a munkától görbült meg, hanem a teste iránt érzett szégyentől.

Minél kevesebbet látnak mások, annál jobb.

Elfordítja a fejét, a szemközti falra mered, mintha attól várna választ egy kimondatlan kérdésre.

Csend ül meg a lakásban, amelyet végül egy sóhaj szakít meg.

A lány sóhaja.

Lemondó.